*

 

A Boxer Mozgalom, vagy másképpen a boxerlázadás (A mozgalom kínai neve: ji-ho-tuan 義和團, kb. "Az igazságosság és békesség társasága", illetve ji-ho-csüan 義和拳 "az igazságosság és béke ökle", utóbbiból származik a nyugati elnevezés) a kínaiak 1899 novemberében kezdődött, és 1901. szeptember 7-ig tartó lázadása volt, mely a mandzsu uralom utolsó éveiben a kereskedelem, politika, vallás és a technológia terén egyre jobban elterjedő külföldi befolyás ellen irányult. A kezdetben külföldiellenes, antiimperialista jellegű és a paraszti tömegekre támaszkodó felkelés Észak-Kínában kezdődött, és egyben a mandzsu-kínai kormányzat ellen is irányult. A felkelők megtámadták a vasutakat építő, a hagyományos kínai értékrendet megsértő külföldieket csakúgy, mint a keresztényeket, akiket felelősnek tartottak a külföldi befolyás miatt Kínában. A kínai kormánycsapatok eleinte felvették a harcot a boxerekkel, majd a császári udvar ügyesen, teljesen a külföldiek ellen fordította a felkelést. A valós hatalmat birtokló császári özvegy, Ce-hszi egy ediktumban támogatásáról biztosította a boxerlázdást, ami viszont 1900 januárjában kiváltotta a külföldi diplomaták éles ellenkezését.

 

Az egyre véresebbé váló boxerlázadás miatt Nagy Britannia, az USA, Németország, Olaszország, Franciaország, Oroszország és Ausztria-Magyarország 1900 tavaszán flottatüntetést tartott a Tiencsin város közelében lévő Taku kikötőjében. A felsorolt hatalmakhoz hamarosan Japán is csatlakozott. Május 31-én, mielőtt még a pekingi követségek és külképviseletek ostroma megkezdődhetett volna, a felsorolt nyolc hatalom hadihajói egy 438 főből álló különítményt tettek partra, majd Takuból vonattal a fővárosba irányították. A különítmény 75 francia, 75 orosz, 75 brit, 60 amerikai, 50 német, 40 olasz, 33 osztrák-magyar és 30 japán tengerészből állt.

 

Ebben az időben a császári és királyi hadihajók közül csak a Zenta védett cirkáló tartózkodott a távol-keleti vizeken (a hajók képeire kattintva a részletes műszaki adatok olvashatók), melyet Bécs azonnal a kínai partokhoz vezényelt, majd odahaza előkészületeket tettek három másik hajó kiküldésére is. Az így kialakítandó hajóraj parancsnokává gróf Rudolf Montecuccoli ellentengernagyot nevezték ki.

 

  A Zenta védett cirkáló (www.mlorenz.at)

 

A Zenta június 2-án érkezett meg Taku horgonyzóhelyére, majd másnap egy tiszt és két kadét parancsnoksága alatt 30 tengerészt indított Pekingbe, Ausztria-Magyarország külképviseleti szerveinek és állampolgárainak védelmére. A Zenta parancsnoka, Eduard Thomann von Montalmar fregattkapitány és egy tiszt vezetésével további 70 főt indítottak Pekingbe, de azok június 7-én csak Tiencsinig jutottak, mert a boxerek elvágták a vasúti összeköttetést Pekinggel.

 

1900 júniusában a boxerek, akikhez addigra már a mandzsu-kínai császári hadsereg is csatlakozott, lerohanták Pekinget és Tiencsint, és megöltek 230 külföldit. Pekingben a veszélyeztetett külföldi követségek a Tiltott Város közelében lévő diplomáciai negyedben helyezkedtek el, és közösen kialakítottak egy védhető objektumot, ahová begyűjtötték a külföldi állampolgárokat. A lázadók lerohanták a város túlsó felén lévő német követséget, mielőtt bárki odamenekülhetett volna, és június 20-án az utcán megölték Klemens Freiherr von Kettelert, a Német Birodalom nagykövetét. A császári özvegy június 21-én háborút hirdetett az összes nyugati hatalom ellen, de a regionális kormányzók nem voltak hajlandók engedelmeskedni. Az erődített diplomáciai negyed június 20-tól augusztus 14-ig állt a boxerek ostroma alatt.

 

A helyzet rosszabbodása következtében június 10-én a brit Edward Seymour altengernagy parancsnoksága alatt egy második, 2000 főből álló tengerészkülönítményt indítottak útba Takuból Pekingbe, melyben benne volt a Zenta cirkáló hét tábori lövege és kezelőszemélyzete is.

 

A Nyolc Nemzet Szövetsége

 

A boxerlázadás ellen küzdő hatalmak tengerészkatonái és haditengerészeti lobogói, balról jobbra: Olaszország, Egyesült Államok, Franciaország, Ausztria-Magyarország, Japán, Németország, Egyesült Királyság, Oroszország. Japán nyomat 1900-ból. (wikipedia.org)

 

Tiencsin után azonban mindenfelől kínai felkelők, sőt még a kínai kormány csapatai is támadták a hadoszlopot. Június 18-án hírek érkeztek a külföldi külképviseletek elleni támadásokról. Seymour úgy határozott, tovább folytatja az előrenyomulást, ezúttal a Pej-ho (ma: Haj-ho) folyó mentén a Pekingtől 25 km-re lévő Tungcsou körzet felé. Június 19-én azonban a nagy túlerő és az erős ellenállás miatt fel kellett hagyniuk az előrenyomulással, és elkezdték a folyó menti visszavonulást. Olyan sok sebesültjük volt, hogy azokat dzsunkákon kellett szállítani, melyeket maguk a harcosok vontattak kötelekkel a partról. A visszavonuló szövetséges erők rohammal elfoglalták a Tiencsin melletti Hsziku erődöt, ahol az ellenség által körülzárva vártak június 25-ig, amikor egy, főként a Port Arthurból beérkezett orosz katonákból álló ezred felszabadította őket. Június 26-án fejeződött be a visszavonulás Tiencsinbe, és a harcok során 350 főt veszítettek.

 

A Tiencsinben kialakult nehéz helyzetben és a város, illetve Peking közötti kapcsolat teljes megszűnése után, a szövetségesek lépéseket tettek a pozícióik megerősítésére. Június 17-én a boxerek Taku erődítményeiből ágyúzni kezdték az öbölben horgonyzó hajókat. Azok viszonozták a tüzet, és lövegeikkel elhallgattatták a kínai ütegek fegyvereit. Ezt követően az európaiak megrohamozták az erődöt és súlyos közelharc árán be is vették a Tiencsin megközelítési útvonalát védő Takut. Ezt követően újabb erőket tettek partra

 

Időközben június 23-án a bécsi Hadügyminisztérium Victor Bless von Sambuchi sorhajókapitány parancsnoksága alatt Polából útnak indította a kínai vizekre a Kaiserin und Königin Maria Theresia páncélos cirkálót. Augusztus 7-én érkezett meg Takuba, ahol egy 160 fős tengerészkülönítményt tett partra két partraszálló löveggel, mely csatlakozott a harcokhoz.

 

 A Kaiserin und Königin Maria Theresia páncélos cirkáló (www.mlorenz.at)

 

A brit Alfred Gaselee altábornagy vezette, és a Nyolc Nemzet Szövetségének nevezett, gyalogsággal és tüzérséggel megerősített, összesen 54 000 főt számláló nemzetközi haderő végül elindult az ostrom alá vett európai és japán diplomáciai negyed felszabadítására. A hadsereg összetétele a következőképpen nézett ki: Japán (20 840 fő), Oroszország (13 150 fő), Nagy Britannia (12 020 fő), Franciaország (3520 fő), USA (3420 fő), Németország (900 fő), Olaszország (80 fő), Ausztria-Magyarország (75 fő), (ekkor még csak a Zenta állt rendelkezésre), valamint a boxerek ellen harcoló kínai csapatok. Ez a nemzetközi erő július 14-én, egy napi harc árán elfoglalta Tiencsint.

 

A Kaiserin Elisabeth és az Aspern cirkálók 1900. július 24-én futottak ki Polából a Távol-Kelet felé. A Kaiserin Elisabeth fedélzetén tartózkodott a császári és királyi Hajóraj parancsnoka, gróf Montecuccoli altengernagy. A hajók szeptember 7-én érkeztek meg Takuba, ahol tengerészkülönítményeket tettek partra, melyek a szárazföldön szeptember 17-én érkeztek meg Pekingbe, és biztosították az osztrák-magyar külképviseletek védelmét, illetve részt vettek az elhúzódó harcokban.

 

A Kaiserin Elisabeth (www.mlorenz.at)

 

 

A Tiencsintől Pekingig tartó mintegy 120 km-es menetelésen kb. 20 000 főnyi szövetséges katona vett részt, míg augusztus 4-én ellenfeleik létszáma kb. 70 000 főnyi császári katonát, és 50 – 100 000 közötti boxert tett ki. Mindamellett ezek kevés ellenállást tanúsítottak, és a szövetségesek a Tiencsintől kb. 30 km-re lévő Jangcun mellett egy kisebb ütközetben megverték őket. A legnagyobb akadályozó tényezőt a végletesen párás időjárás és a 43°C-t is elérő hőség jelentette.

 

A nemzetközi haderő augusztus 24-én foglalta el Pekinget. Az elkeseredett harcok sok áldozatot követeltek mindkét oldalon. A Peking körüli harcokban egy gránátszilánk mellbe találta Eduard Thomann von Montalmar fregattkapitányt, a Zenta parancsnokát, akit ideiglenesen a francia nagykövetség kertjében temettek el. Később exhumálták, majd az osztrák-magyar nagykövetség új sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Thomannról később egy utcát neveztek el Pekingben.

 

Az Aspern cirkáló partraszálló osztagából hősi halált halt Pap Lajos tengerészkadét és öt tengerész. Súlyosan megsebesült báró Boyneburg és Mayer tengerészkadét, Demeter György sorhajózászlós, és további 26 matróz. Ez utóbbiak között volt a magyar Kántor, Szemenyey és Jánossy. A sebesültek közül Mayer kadét és öt matróz belehalt a sérüléseibe.

 

A harcok még sokáig elhúzódtak Peking bevétele után, és a négy császári és királyi cirkálóról összesen 500 fő vett részt a szárazföldi összecsapásokban. Tengerészeink a Pej-ho folyó torkolatánál lévő Pej-tang erőd rohamánál vívták a leghevesebb harcaikat.

 

Békekötés Pekingben (www.deutsche-schutzgebiete.de)

 

A Kaiserin Elisabeth és a Zenta 1901. június 22-én kapott parancsot a hazatérésre, míg a Kaiserin und Königin Maria Theresia és az Aspern mint állomáshajó visszamaradt Kínában. Az 1901. október 1-én Polába visszatért Zenta cirkáló egy selyem díszlobogót kapott kitüntetésként a kínai bevetéséért.