Miután Csingtao szárazföldi ütegei romokban hevertek, az ostromtüzérség november 2-án a sáncerődökre és az azokat fedező drótakadályokra helyezte át a tüzét. Aznap éjjel az ostromlók újabb 300 méterrel ásták előrébb a futóárkokat. Másnap néhány üteg elpusztította az elektromos energiaszolgáltató állomást, míg a lövegek nagy többsége tovább folytatta a drótakadályok megsemmisítését, illetve a sáncerődök rombolását. Amint a tetők beszakadtak, a németek elkezdték kiüríteni az erődöket. Az ostromlók ezen az éjszakán kiásták a második párhuzamos ostromárkukat. November 4-én hajnalban egy műszaki szakasszal megerősített japán gyalogos század rohamot intézett az ivóvíz szivattyúállomás ellen, mely hamar elesett és a védői közül 21 fő fogságba esett. A város védőinek ezek után be kellett érniük a kutak vizével. A flotta nap-nap után rommá lőtte a tengerparti lövegállásokat, míg az ostromlövegek a drótakadályokat rombolták. A szövetségesek éjjel újabb 300 méterrel ásták előrébb a futóárkaikat. A britek, akik az arcvonal egyik nehéz szakaszát kapták (egy tűznek kitett leejtőt, melyen a dagály miatt lehetetlen volt ásni), a futóárkaik építésében megpróbáltak lépést tartani a japánokkal, de kudarcot vallottak. A kézifegyverek tüzétől 26 főt veszítettek (ebből 8 halottat) mire abbahagyták az erőfeszítéseiket és visszavonultak a második párhuzamos ostromárkukba. Ettől természetesen tovább romlottak a kesernyés angol-japán kapcsolatok.
Suwo, pre-dreadnought típusú ex-orosz csatahajó (Bundesarchiv)
November 5-én a flotta közvetlen lőtávolságban sorakozott fel és megsemmisítette Hujcsüan (Hui Tschuen Huk)-t az utolsó tengerparti üteget. Az ostromágyúk időközben tovább drótakadályokat pusztítottak el és porrá zúzták az elhagyott erődöket. Csingtao védelmi létesítmények nélkül maradt mind a szárazföld, mind a tenger felől. Aznap éjjel a japánok kiásták a végső párhuzamos ostromárkukat, mely a szektortól függően 100 és 1000 méter közötti távolságban húzódott a német lövészárkoktól. A legtöbb védőárkot viszont föld és romok borították, a védők így a szétszórt gránáttölcsérekben kerestek fedezéket.
Meyer-Waldeck belátta, hogy itt a vég. November 6-án parancsot adott a Taube gépnek, hogy az utolsó jelentéseivel repüljön el Kínába. A kínaiak azután Németországba továbbították azokat. Az ostromtüzérség, mely ekkora kifogyott a célpontokból a még megtalálható maradék szögesdrót foszlányokat, vagy az elhagyott téglaépületeket lőtte. A flotta, melynek viszont egyáltalán nem maradt célpontja, morális célból csatlakozott a tüzeléshez és küldte a magasba a porfelhőket a korábbi tengerparti ütegek helyén. Világosan látszott, hogy mindenki aznap éjszakára várja a döntő rohamot. Kamio tétovázott. A szabályzatrágó tiszt azt kívánta, hogy a britek zárkózzanak fel a szövetségesek megindulási terepszakaszáig és csatlakozzanak a támadáshoz. Azt mondta a briteknek, hogy aznap éjjel bármi áron ássák ki a közelítő futóárkaikat és a párhuzamos ostromárkot. Az előttük lévő szomszédos japán egységek támogató tüzelést fognak folytatni a kézifegyvereikből. A következő éjszaka pedig, jöjjön bármi, elrendeli a nagy támadást. A britek pedig csatlakozni fognak, még ha a nyílt terepen kell is előrenyomulniuk. Az a parancs tovább súlyosbította a szövetségesek közötti feszültséget, a brit parancsnok pedig tiltakozott elit haderejének értelmetlen kockáztatása miatt.
Kamio időközben arra utasította egységeit, hogy puhatolják ki a német védővonal gyenge pontjait. Egy japán gyalogos század megközelítette a 4. sz. erődöt, mielőtt a meglepett védők észrevehették volna őket. Azután a németek tüzet nyitottak, majd szuronyrohamra indultak az ellenség visszaverésére. A japánok meghátráltak. Meyer-Waldeck egy olyan bombasztikus jelentést kapott, hogy úgy hitte, az erőd a fő támadást verte vissza, és a 4. sz. erődhöz vezényelte a tartalékot. Egy másik japán gyalogos század a 3. sz. erőddel próbálkozott. A németek visszaszorultak a repedezett falú betonbunkerbe. Egy másik század érkezett oda, körülvette a bunkert és a lőréseken, valamint a repedéseken keresztül lövöldöztek befelé. A védők megadták magukat. Egy helyi német tartalék ellentámadást hajtott végre, és a szárnyon felszámolt egy előretolt japán állást, mielőtt a főerők összezúzták volna őket. Japán szakaszok futottak szét a lövészárok mentén. A 2. sz. erőd, melyet minden figyelmeztetés nélkül oldalról és hátulról ért támadás, gyorsan elesett. A támadók oldalról rohanták meg a 4. sz. erődöt, de szembetalálták magukat az odaérkező német erősítéssel. Heves tűzharc kezdődött. A harcfelderítést végrehajtó japán erők megerősítéseket kértek, mire további gyalogos századok érkeztek a helyszínre. Háromórás küzdelem után a 4. sz. erődből egy szuronyrohammal kiverték a németeket. A szárnyakon, az 1. sz. és az 5. sz. erőd kétségbeesetten tartotta magát. A nagy munkával kiépített japán hírközlési rendszer most igen jó szolgálatokat tett. Kamio hallván, hogy a harcfelderítései valójában elfoglaltak egy erődöt, azonnali általános támadásra adott parancsot.
A német védelem közepén keletkezett résen beözönlő japán erők szétbontakoztak. Egy gyalogos század felfelé rohamozott az Iltis-dombon. Kigyulladt egy fényszóró és megvilágított egy, az embereit kivont kardjával bíztató német hadnagyot, és egy a katonáit felemelt karddal vezető japán századost. A két férfi hunyorogva meredt egymásra, majd a feudalista idők harcainak hihetetlen paródiájaként a két tiszt kardpárbajba kezdett a harchoz felsorakozott csapataik között. A szamuráj kard sokkal jobbnak bizonyult a parádézásra használt díszkardnál és a japán parancsnok levágta az ellenfelét. A németek megadták magukat. Egy másik, a Bismarck-dombra felkapaszkodott század elfogadta az Iltis-dombon éljenző japánok által elcsüggedt németek megadását. Az éjszakai harcokban közelharcra került sor a cs. és kir. haditengerészek és a japánok között, melyben ketten elestek, hárman pedig megsebesültek. Meyer-Waldeck megadta magát és az emberivel kivonult az 1. sz. és az 5. sz. erődből. November 7-én, egy ironikusan szép nap reggelén, a japán és brit csapatok bevonultak Csingtaoba. Három nappal később egy aknákat kereső japán torpedónaszád munka közben felrobbant és elsüllyedt.
A The War Illustrated címlapon ünnepelte a szövetségesek győzelmét (http://www.granguerra.crearforo.com/)
A németek 493 főt veszítettek (ebből 199 halottat), és további 3600 hadifoglyot. Ebben benn foglaltatik a Kaiserin Elisabeth 10 hősi halottja és 10 sebesültje is. Az életben maradtak, közöttük 56 magyar tengerész és két magyar tiszt, japán hadifogságba került, ahonnét 1920-ban kerültek vissza Európába Vita János tengerész kivételével, aki a fogságban, 1916-ban elhalálozott. A német hírszerzési jelentések a szövetségesek veszteségeit „legalább 12 000 főre” becsülték, mely óriási túlzás azóta is megismétlődik a német dokumentumokban. A japán hadsereg vesztesége 1900 fő volt (415 halott). A haditengerészetük elveszítette a Takachiho könnyűcirkálót, a Shirotaye rombolót, egy torpedónaszádot és két kisebb aknakeresőt, mintegy 400 fő veszteséggel (kb. 300 halottal). Kamio elismerést érdemel, ugyanis Japán figyelemreméltó módon alacsony árat fizetett egy nagy haditengerészeti támaszpont elfoglalásáért. A britek veszteségei a következők: a hadseregé 74 fő (13 halott), a haditengerészeté 9 fő (3 halott).
Japán később Csingtaot visszaadta Kínának, de a Santung vasútvonalat megtartotta. Ennek helyőrsége lett a később hírhedté vált Kuantung (Kwantung) hadsereg magja. Kamio gyomra nem vette be törzse fiatalabb tagjainak fasiszta megnyilvánulásait és hamarosan nyugállományba vonult.
Kamio sikere, az iraki amerikai hadműveletekhez hasonlóan, a logisztikának és a tűzerő fölénynek, a véráldozat minimalizálása céljából történő, szinte korlátlan alkalmazását tükrözte. Fiatalabb törzstisztjei pontosan az ellenkező következtetésre jutottak: a németeket a gondos tervezés és az erős akarat győzte le. Véleményük szerint a fanatikusan a győzelemre koncentráló szamuráj faj felsőbbrendűsége következtében a logisztika, az esélyek és az anyagi tényezők mind érdektelen dolgok voltak. A besulykolt gondolkodású, fegyelmezett (és egy megfelelően fegyelmezett társadalomban felnőtt) japán katonák mindig győzni fognak. Ez a nézet vezette később Japánt a katasztrofális háborúk sorozatába.
Manapság Kína egy nagy haditengerészeti bázissá akarja kiépíteni Csingtaot. A német hatásból már csak kevés dolog maradt fenn, de a régi sörfőzde még mindig gyártja a háború előtti német sört, melyet „Tsingtao” sör néven árulnak a kínai éttermekben.
Csingtao ostromának hadrendje:
Német Kelet-Ázsiai Hajóraj:
Páncélos cirkálók: Scharnhorst (zászlóshajó), Gneisenau
Könnyűcirkálók: Nürnberg, Emden, Leipzig
Romboló: S90
Ágyúnaszád: Jaguar, Luchs, Tiger, Iltis, Cormoran
Folyami ágyúnaszád: Csingtao, Vaterland, Otter.
A háború kitörésekor a Scharnhorst, Gneisenau és a Nürnberg a Caroline szigeteknél cirkált, míg a Leipzig Mexikóban volt, hogy a forradalom idején védelmezze a német érdekeket. Az Emden, Tiger, Iltis és a dokkban javítás alatt álló Cormoran Csingtaoban tartózkodott. A Vaterland és az Otter a Jangce felső szakaszán őrjáratozott, a Jaguar az Alsó-Jangcén, míg a Csingtao a West-folyón (Canton felett). A Luchs Sanghajban, az S90 Csifuban volt.
Az Emden elhagyta a kikötőt, csakúgy mint a zsákmánya, a Rjazany (melyet elláttak a Cormoran fegyverzetével és személyzetével, majd átkereszteltek Cormoranra), illetve a felfegyverzett kereskedelmi segédcirkáló, a Prinz Eitel Friedrich (egy háború előtti postagőzös). A kikötőbe pedig befutott a Kaiserin Elisabeth osztrák-magyar védett cirkáló, valamint a Jaguar és a Luchs ágyúnaszád, illetve az S90-es romboló.
A németek az ostrom során sokszor vették igénybe a Lauting (egy kirándulógőzösből átalakított aknarakó), a Kaiserin Elisabeth, a Jaguár és az S90 szolgálatait.
Csingtao tenger felőli védelme:
Hui Tschuen Huk üteg: két 24 cm-es, három 15 cm-es löveg, fényszórók, páncélkupolákban,
Bismarck-domb üteg: négy 28 cm-es löveg
Régi Csingtao üteg: négy idős (kínai) 15 cm-es löveg
Régi Hsiauniwa üteg: négy idős 21 cm-es löveg, fényszóró, és hét 8,8 cm-es ágyú jól beásva a kikötő mellett
Ezenkívül: kb. 300 db tengeri akna
Csingtao szárazföld felőli védelme:
5 sáncerőd: fényszórókkal, falakkal, árkokkal, drótakadályokkal,
Iltis-domb üteg: két 10,5 cm-es, valamint hat régi (kínai) 12 cm-es löveg, fényszórók,
Moltke-domb üteg: két 10,5 cm-es löveg, fényszórók,
12 nyitott lövegállásban: 22 db 3,7 cm-es, 22 db 9 cm-es és 6 régi (kínai) 12 cm-es löveg.
2 db Rumpler Taube repülőgép, 1 kötött figyelőléggömb, 1 meteorológiai léggömb.
Csingtao helyőrsége:
A támaszpont különböző ütegeit mintegy 750 tengerésztüzér szolgálta ki. További 180 tengerész töltött be híradói, törzsbeli és logisztikai beosztásokat. A belső rendre kb. 100 kínai rendőr ügyelt. Magát a helyőrséget a 3. Tengerész Zászlóalj 1300 fője alkotta, mely következőkből tevődött össze: 4 gyalogos század (egyenként 210 fővel), 1 lovas század (140 fő), 1 tábori tüzérüteg (133 fő, 6 db Krupp 7,7 cm-es tábori löveg), 1 műszaki század ( 108 fő) és 2 lóvontatású géppuskás század (egyenként 38 fővel és 6 db géppuskával). Tiencsinben és Pekingben állomásozott a (német) Kelet-Ázsia haditengerészeti Különítmény, 4 (egyenként 100 fős) gyalogos század, 1 géppuskás zászlóalj (60 fő és 14 géppuska), valamint két tüzérszakasz (3 db 8 cm-es tábori löveg és 3 db 15 cm-es tarack). A 3 db 8 cm-es tábori löveg kivételével ez az egész haderő beérkezett Csingtaoba.
Kb. 1500 főnyi tartalékos növelte a helyőrség létszámát. Ezek a segéderőknél szolgáltak, illetve 2 további gyalogos századdal bővítették a 3. Tengerész Zászlóaljat. A hajókról partra tett tengerészeket, ágyúkat és géppuskákat is beleszámítva a helyőrség kb. 4000 emberrel, 120 géppuskával és 90 löveggel rendelkezett.
A japán Második Hajóraj:
5 idős, az orosz-japán háborúban zsákmányolt pre-dreadnought típusú ex-orosz csatahajó: Suwo, Iwami, Tango, Okinoshima, Mishima,
Páncélos cirkáló: Iwate, Tokiwa, Yakumo,
Könnyűcirkáló: Chitose, Tone, Mogami, Yodo, Akashi, Akitsushima, Chiyoda, Takachiho,
Romboló: 24 db
Öreg ágyúnaszád: 4 db mint aknakeresők
Vízirepülőgép-hordozó: Wakamiya (4 db hadra fogható + 1 tartalék korai Henry and Maurice Farman vízirepülővel)
Néhány logisztikai, támogató és műhelyhajó, illetve 26 szállítóhajó.
A hadművelet elején csatlakozott a Hajórajhoz a Settsu és a Kawachi dreadnought, a Kongo csatacirkáló, az Aki és a Satsuma új pre-dreadnought csatahajó, de hamarosan eltávoztak.
A britek a Hongkongban mobilizált Triumph öreg pre-dreadnought csatahajót vezényelték oda, valamint Vejhajvejből egy 4 öreg rombolóból álló csoportot.
A Csingtaot ostromló japán erők:
A 18. gyaloghadosztály, mely következőkből tevődött össze: a 23 gyalogdandárból (46. és 55. gyalogezred), a 24. gyalogdandárból (48. és 56. gyalogezred), a 22. lovasezredből, a 24. tábori tüzérezredből (hat db 6 löveges üteg), egy műszaki zászlóaljból, egy logisztikai zászlóaljból, átalárendelt egészségügyi és híradó szakaszokból, és valószínűleg egy hegyi tüzérzászlóaljból (két db 4 löveges üteg). A 29. gyalogdandár (67. gyalogezred és a 34. gyalogezred egy zászlóalja) a hadosztály után érkezett be.
Az ostromtüzérség összetétele a következő volt: egy haditengerészeti tüzérkülönítmény (10 cm-es és 15 cm-es haditengerészeti lövegekkel), a Miyama és a Yokosuka nehéz tüzérezredek, a Shimonoseki és a Tadanoumi nehéz tüzérzászlóaljak, összességében kb. 100 db löveg a 12 cm-es kalibertől a 28 cm-es kaliberig.
A 6. és a 12. gyaloghadosztályok 2 logisztikai és 2 műszaki zászlóaljat vezényeltek a helyszínre. Ezek mellett az ostromlókhoz csatlakozott még a hadsereg 3 db repülőgépe (Farmanok) és 2 vasútépítő zászlóalj.
A későbbiek során a Santung vasútvonal megszállására beérkezett a 8. gyalogezred.
A britek a Dél-walesi Határvadászok 2, zászlóalját vonultatták fel, amelyet a 36. Szikh ezred 2 gyalogos századával erősítettek meg.
Összeállította: Veperdi András
Források:
Jork Artelt: Tsingtau: Deutsche Stadt und Festung in China 1897-1914
Charles B. Burdick: The Japanese Siege of Tsingtao
Dr. Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete
Dr. Csonkaréti Károly: Császári és Királyi hadihajók
Dan van der Vat: The Last Corsair, The story of Emden
Colin Denis: Tsingtao Campaign
Felszeghy Ferenc, Reé László (szerk.): A Magyar Tüzér
A haditengerészeti Hősi Emlékmű kézzel írt Emlékkönyvének fotókópiájának másolata
Paul G. Halpern: A Naval History of World War I
<Előző oldal 1 | 2 | 3 | 4
Utolsó kommentek