Az osztrák-magyar haditengerészet legfontosabb kínai bevetéseit ismertető sorozat második része Csingtao (Qingdao) első világháború alatti német ill. osztrák-magyar védelmét mutatja be. Figyelem, hosszú tanulmány következik.
*
A Csingtaoi csata
Csingtao ostroma két, teljes mértékben belpolitikai érdekekből folytatott politikai módszer katonai összeütközését jelzi. Akár csak egy árnyjátékban, a valóságos ostrom csupán a harcolók egyéb, fontosabb érdekeit tükrözte. Németország, Alfred von Tirpitz tengernagynak a német csatahajó flotta megépítése érdekében folytatott kampánya részeként alapította meg a kínai gyarmatát. Tirpitz nem vallhatta be a vonakodó Reichstagnak, hogy a flottáját a brit Királyi Haditengerészt ellenében építi. Nagyon nagy nyomás nehezedett rá azért, hogy megmagyarázza, miképpen tudna egy nagy német flotta szembeszállni Franciaországgal vagy Oroszországgal egy háború esetén. A gyarmati lobbiban szövetségesekre lelt, akik azzal érveltek, hogy a német gazdaság prosperitásához egy nagy gyarmatbirodalomra van szükség. Balszerencsére ez a lobbi, beleértve magát a császárt is, a csatahajók helyett a cirkálókat helyezte előtérbe. Tirpitz azzal győzte meg őket, hogy egy nagy, csendes-óceáni flottatámaszpont létesítésére tett javaslatot. Háború kitörése esetén egy cirkálóraj minden támadóval szemben tartani tudná a bázist a felmentő csatahajó flotta beérkezéséig. Ez a hamis érvelés nyomta rá a bélyegét 17 éven át Németország Kína-politikájára.
1897-ben néhány misszionárius megölését ürügyként felhasználva német tengerészek szálltak partra Csingtaonál és felvonták a német lobogót. Egy mélyvizű, védett öblöt őrző szigeten egy nyomorúságos aprócska halászfalu állt. Kína, felismervén a jó lehetőséget, néhány évvel korábban belekezdett egy kis támaszpont építésébe, de a munkálatok pénzhiány miatt abbamaradtak. A kínai-japán háború alatt japán csapatok szállták meg, és a japán haditengerészet folytatta a haditengerészeti bázis kiépítési munkálatait. A gyors kínai összeomlás miatt aggódó három európai nagyhatalom azonban úgy határozott, hogy bizonyos „kompenzációra” tesz szert, mielőtt Japán mindent megkaparintana. Oroszország, Franciaország és Németország közös ultimátuma következtében Japán visszaadta a területet Kínának. Oroszország ekkor szerezte meg Port Arthurt, Franciaország messze Dél-Kínában tett szert területekre, míg Németország megkapta Csingtaot. Nagy Britannia erre kibérelte Vejhajvejt (Port Edward), hogy onnét „tartsa szemmel” Port Arthurt és Csingtaot.
Csingtao korabeli német térképe (wikimedia.org)
A német gyarmat ebből eredően haditengerészeti igazgatás alatt kezdte meg működését a cirkálóraj és annak támaszpontja támogatása érdekében. Tekintélyes beruházásokkal egy első osztályú kikötő, modern hírközlési és közlekedési létesítmények, egy vasútvonal, valamint szénbányák létesültek, felépült egy igazi, prosperáló város. 1913-ra Csingtao kereskedelmi forgalma Sanghaj, Hongkong és Kanton kivételével meghaladta az összes többi kínai kikötő forgalmát. Tengeralatti távírókábelt fektettek le Sanghajig és Csifuig. A rádióállomás hatósugara elérte a Yap-szigetén (Palau-szigetek) lévő, a birodalmi rádiólánc részét képező állomást.
A cikk folytatódik, lapozzon!
A protektorátuson túl helyezkedett el Santung, egy gazdag, de elszigetelt tartomány. A mintegy 200 kőházból álló, fallal körülvett kínai falvakat borzasztó állapotban lévő utak kötötték össze. Messze, a félsziget túlsó felén egy apró brit helyőrség tartotta Vejhajvejt mint berendezetlen hadi horgonyzóhelyet.
A boxerlázadás arra késztette Németországot, hogy a támaszpontot megerősítse a szárazföld felőli támadások ellen. Mi értelme lenne egy flottabázisnak, ha azt a szárazföld felől be lehet venni? A természetes védelmi vonal a protektorátus határa mentén húzódott a Kaiserstuhltól a Litsuner Magaslatokig. Ezek a nagyon vad, 400 méter magasba nyúló hegyek hirtelen szakadnak bele a tengerbe, és csak kevés átjáró vezet át rajtuk. A németek becslése szerint egy gyalogos hadtestre lett volna szükség ennek a védővonalnak a szilárd védelméhez. Tirpitz viszont megtiltotta, hogy ilyen hatalmas költségeket vonjanak el a csatahajó flottájától. Végül is úgy érvelt, hogy ki az, aki a szárazföldön keresztül támadhatna? Csak a kínaiak jöhetnének ezen az úton, és Csingtaonak nincs szüksége egy hadtestre ahhoz, hogy visszaverje a gyengén felfegyverzett és alig kiképzett hordákat. Úgy tűnik, hogy a boxerlázadás során szerzett német tapasztalatok megerősítették ezt a vélekedést. A 17 km hosszú második vonal a Prinz Heinrich-dombtól a Kusanig tartó meredek dombok mentén húzódott. Tirpitz ezt a védvonalat is megvétózta, mivel az egy hadosztálynyi erőt igényelt volna. A végső védelmi vonal a belső dombok mentén húzódott az Iltistől a Bismarckig majd a Moltkéig. Ezek a dombok 80 és 200 méter közötti magasságokra emelkedtek a város fölé. A németek itt ásták be magukat.
Csingtao tenger felőli védelme négy ütegből, fényszórókból és aknákból állt. A szárazföld felé a német haditengerészet öt zárt sáncerődöt épített. Mindegyikben voltak állások a tábori ágyúk és a géppuskák számára, mindnek volt saját konyhája, péksége, áramfejlesztője, több lőszerraktára, valamint hálókörletei kb. 200 fő részére. Minden erőd előtt egy falat és egy árkot létesítettek erős drótakadályokkal, és megjelölték a lőtávolságokat. Ezeket az erődöket két hegyiüteg támogatta.
Haditengerészek a lövészárokban (Bundesarchiv)
Meyer-Waldeck kormányzó, egy haditengerésztiszt a Kelet-Ázsiai Cirkálóraj támogatását tartotta a kötelességének. Amikor kitört a háború, az összes Kínában lévő német haderőt Csingtaoba rendelte. A Luchs és a Jaguar ágyúnaszádok lélegzetelállító módon menekültek el az őket erősen szemmel tartó szövetséges hadihajók orra előtt, és augusztus elején befutottak a kikötőbe csakúgy, mint az S90-es romboló. A Csingtao folyami ágyúnaszádot a legénysége elsüllyesztette, majd a szárazföldön át jutottak el Csingtao városába. Az Otter és a Vaterland folyami ágyúnaszádok személyzete a hajóit eladta egy nankingi német kereskedőnek. Kína azonnal internálta a hajókat, de az emberek szárazföldön Csingtaoba mentek. Kína minden részéből elkezdtek beérkezni a német tartalékosok. Ezek átvették a kiszolgálói és a logisztikai feladatokat, megnövelték a lövegek kezelőszemélyzeteit, és lehetővé tették, hogy a kiképzett tengerészek mint zsákmánylegénységek és létszám feletti fűtők csatlakozzanak a cirkálórajhoz. Az Iltis, Tiger és a Luchs néhány emberét és ágyúját átadta a kereskedelmi segédcirkálók felfegyverzéséhez, illetve a helyőrség növelésére. Az időközben megérkezett Prinz Eitel Friedrich postagőzösre lövegeket szereltek, és mint felfegyverzett kereskedelmi segédcirkáló futott ki az ellenséges kereskedelmi hajóforgalom elleni portyázásra. Az Emden könnyűcirkáló is elindult, hogy csatlakozzon a Cirkálórajhoz, de szinte mindjárt visszatért az elfogott orosz Rjazany postahajóval. A zsákmányolt hajóra felszerelték a javításon lévő Cormoran ágyúnaszád összes fegyverzetét és megkapta annak teljes legénységét, így a vén ágyúnaszádból nem maradt más csak egy úszó üres hajótest. Ebből a Cormoran nevet felvevő postahajóból szintén felfegyverzett kereskedelmi segédcirkáló vált. Az Emden is hamarosan eltávozott, melyet két héten belül nyolc másik hajó követett, melyek a Cirkálóraj számára szállítottak 19 000 tonna szenet és ellátmányt. Ezek legtöbbje eljutott a céljához.
Az Emden könnyűcirkáló (Bundesarchiv)
A Kaiserin Elisabeth osztrák-magyar cirkáló 1914. július 22-én érkezett meg Csingtaoba, hiszen a kialakult feszült helyzet miatt semmi reménye nem maradt, hogy haza tudjon térni az Adriára. Augusztus 5-én, amikor a Monarchia hadat üzent Oroszországnak, a hajó parancsnoka Meyer-Waldeck, Csingtao kormányzójának a rendelkezésére bocsátotta a hajóját. Ezt követően a cirkáló a német Jaguar ágyúnaszáddal felváltva őrjáratozott az öböl előtt, egészen augusztus 23-ig. Japán ugyanis augusztus 16-án átnyújtott a németeknek egy ultimátumot, melyben Csingtao szeptember 15-ig való kiürítését követelte, illetve a német tengeri haderő kivonását. A válaszra adott határidő augusztus 23-án járt le. Az ultimátum kitért a Monarchia semlegességének kérdésére is, mely esetben a cs. és kir. cirkáló egy semleges kikötőbe befutva kivárhatta volna a háború végét, de ha Csingtaoban marad, akkor háborús félnek tekintik. Bécs ekkor arra adott utasítást, hogy a Kaiserin Elisabeth internáltassa magát. A német császár viszont minden egyeztetés nélkül kijelentette, hogy a cirkáló együtt fog harcolni német szövetségeseivel. A helyzet kényessé vált a cirkáló számára, hiszen a Monarchia és Japán között nem állt fenn hadiállapot, Németország viszont a Monarchia szövetségese volt.
Augusztus 23-án újabb utasítás érkezett Bécsből, miszerint a cirkálót le kell szerelni, majd a személyzetnek egy őrség hátrahagyásával Tiencsinbe kellett mennie, ahol osztrák-magyar konzulátus működött. A hajón csak a parancsnok maradt 17 főnyi őrséggel, a többiek a tisztek vezetésével vonaton Tiencsinbe utaztak.
A németek nyomására Bécs augusztus 26-án azt a parancsot küldte a cirkáló parancsnokának, hogy egy japán támadás esetén az is vegyen részt a város és a kikötő védelmében. A németek erre újból elkezdték a hajó felszerelését, a parancsnok pedig 29-én adott utasítást, hogy a személyzet térjen vissza Tiencsinből Csingtaoba. Az emberek visszautaztatása azonban sok akadályba ütközött, mivel nemcsak a kínaiak akadékoskodtak, hanem az antant hatalmak képviselői is. A kínai hatóságok a pályaudvarról visszakísérték a konzulátusra az indulásra várakozó osztrák-magyar tengerészeket. Egy Tiencsinben élő Sinkó nevű magyar polgári ruhákat szerzett, melyekben néhányuknak sikerült feljutnia a vonatra, majd átszállással továbbmenni Csingtaoba. Az első csoport, két tiszt és 44 tengerész augusztus 30-án, a második, egy tiszt és 78 tengerész pedig szeptember 2-án érkezett meg a hajójára. Az erősödő kínai ellenőrzés miatt a többi csoportnak éjszaka, lopva kellett elhagynia a várost a legközelebbi állomásig, de miután a kínaiak minden utat lezártak, Tiencsinben rekedt két tiszt és 92 tengerész, akiket Kína 1917-es hadba lépése után hadifogolytáborba zártak. A cirkálóra összesen 7 tiszt és 299 tengerész tért vissza, és így az ottmaradtakkal együtt végül 324 osztrák-magyar tengerész vett részt Csingtao védelmében.
1 | 2 | 3 | 4 Következő oldal >
Utolsó kommentek