Alig telik el az utóbbi időkben év úgy, hogy ne halljunk "szenzációs" felfedezésekről szóló híreket, melyek távoli rokonaink felleléséről és tudományos azonosításukról szól. A 2008-as a magyar-madjar rokonság jegyében telt, de sajnos az ügyben megszólalók legtöbbjére az "önjelölt kutató" a legudvariasabb kifejezés. Hogy végre valódi eligazítást is kapjuk a dologról, Dr. Baski Imre turkológus, az MTA-ELTE Közép-ázsiai Kutatócsoportjának főmunkatársa összefoglalta a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és tévhiteket. Reméljük, hogy az ő megfogalmazásában "szélmalomharcnak" nevezett tudományos megközelítés kicsit tisztább képet nyújt a magyar-madjar viszonyról a jelenleg meglehetősen ködös helyett.
*
"Kőrösi Csoma Sándor munkája véget ért. Az oly' sokáig keresett, kutatott ázsiai magyarokat megtalálták..." – olvasom a szenzációs bejelentést egy tavaly nyári rendezvény meghívóján. A folytatásból legott kiderül, hogy hol keressük rég elvesztett testvéreinket: "...Kazakisztánban, Torgaj vidékén él a Madjar ...nevű törzs, melynek tagjai több ezer kilométer távolságból is tudják, mi kik vagyunk, holott Magyarországon sohasem jártak." (Írásomban a megszokott oroszos kazah népnév helyett az eredetihez közelebb álló kazak névváltozatot, országuk vonatkozásában pedig, ennek megfelelően, Kazahsztán helyett a Kazakisztán megnevezést használom.)
Kazak leszármazási táblákból tudjuk, hogy madjar (kiejtése mindig: madjar, az eltérést jelzem) ~ madijar ~ mädijar (ejtsd: medijar!) nevű nemzetség(!) öt különböző kazak törzs (kipsak, argin, kerej, bekarisz, bajuli) nemzetségei között van. E nemzetségek az említett törzsekben általában a 6-9. leszármazási fokon, (al-)alnemzetségi szinten állnak, ami arra enged következtetni, hogy a legfiatalabb kazak nemzetségek közé tartoznak, ami pedig megkérdőjelezheti a magyarokkal való "ősi" rokonságukat. Jelenleg az északkelet kazakisztáni Torgaj-medencében az argin törzs keretein belül él a legnépesebb madijar nemzetség, amelynek lélekszáma kb. 900-1000 fő. A különböző madjar~madijar nemzetségek tagjainak összlétszáma nem haladja meg a 2000 főt.
A "magyar-madijar" rokonság közelmúltban felállított hipotézisét napjainkban sokan már kész tényként fogadják el. Ennek a – szerintem – még nem bizonyított, s éppen ezért elhamarkodva kinyilatkoztatott "rokonság"-nak, úgy tűnik, három tartópillére van:
1. A kazakisztáni madijarok Madijarról és Hudijarról szóló eredetmondáinak tanúságtétele a nagyobbik, nyugatra szakadt testvérről – természetesen a szarvasűző Madijarról –, aki szerintük a magyarok őse.
Szép és megható történet, csak egy baj van vele, nevezetesen az, hogy számos eurázsiai népnek (többek között a szkítáknak, az ujguroknak, a burjátoknak, az ugorok közül a voguloknak és az osztjákoknak) a mondavilágában és szimbolikájában is megtalálható a mi eredettörténetünkre hasonlító monda a szarvasra vadászó, népalapító testvérpárról. Ráadásul hasonló görög, latin, német stb. legenda is ismert a mitológiában.
Azt is tudjuk, hogy Közép- és Kis-Ázsia legkülönfélébb népcsoportjai, tehát nem csak a kazakisztáni madijarok, táplálnak erős rokonságtudatot a "nyugatra szakadt" magyarsággal. Ennek oka lehet a közös sztyeppi múlt, vagy a közös nagy birodalmakban való hajdani együttélés újkori tudata, amely nagyrészt különböző időszakok tudományos eredményeinek közkinccsé válásából származik. A magyar nép esetében például Arany János nagyszerű munkásságának kiemelkedő szerepe volt abban, hogy közkinccsé vált korának szarvas-mondával kapcsolatos tudományos értelmezése. Ezért, úgy gondolom, nem tarthatjuk a rokonság kérdésében perdöntőnek a madijarok eredetmondáit sem.
2. A második, ám sokak szerint a legerősebb tartóoszlop, a mindent megfellebezhetetlenül igazolni képes genetikai vizsgálat eredménye. A már idézett meghívóban ez áll: "2007 óta genetikai eredményekkel is alátámasztott bizonyosság, hogy rokonok vagyunk."
Bíró András, a madijarok genetikai vizsgálatát végző biológus, azt valószínűsíti, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az ősei és a kazakisztáni madijar populáció ősei között valamikor a múltban genetikai kapcsolat állhatott fenn. Szerinte a mostani Y-kromoszóma vizsgálat ad először egyértelműen[?] meghatározható összefüggést és ezáltal konkrét[?] kapcsolódási pontot a mai kárpát-medencei magyar lakosság, és egy Urálon túli terület népessége között.
Gondoljunk csak arra magyarországi genetikai vizsgálatra, amelyik kimutatta, hogy a magyar férfiak 93%-a 4(!) ősapától származik. Ezzel összevetve túl soknak tűnik a 106 madijar mintából elkülönített 46 apai vonal. Az is bebizonyosodott, hogy a magyarság a legkevertebb génállományú népek közé tartozik. Ennek nem mond ellent dr. Béres Judit megállapítása sem, miszerint a magyarság ázsiai eredetű nép, de jelenleg a legközelebb álló genetikai rokonai európai populációk. Más szakértők ényegében ez utóbbi állítással összhangban kijelentik, hogy Közép-Európában genetikailag azonos népek élnek. Czeizel Endre szerint például az osztrákot, a szlovákot, a lengyelt és a magyart DNS alapján nem lehet elkülöníteni.
A laikus olvasó e vélemények ismeretében arra a következtetésre juthat, hogy a madijarok ugyanúgy "testvérei" lehetnének a lengyeleknek, a szlovákoknak, a bolgároknak, sőt még a görögöknek is, mint ahogyan a magyaroknak. Felmerül viszont a kérdés, hogy Bíróék kit tekintettek a mai magyar férfi lakosságból magyarnak, hány főn végezték el a vizsgálatokat, s mi alapján állapítottak meg egyértelmű(!) összefüggést a magyarok és a madjarok között.
A legnagyobb sajnálatunkra sem nekünk, sem a téma iránt érdeklődő szakemberek egy részének nem volt még lehetősége megismerni Bíró András tudományos módszerekkel feldolgozott adatait, az anyaggyűjtés körülményeit és módját, a felhasznált összehasonlító anyagot és a feldolgozás módszerét. Márpedig, amíg a kutatás eredménye nem es(het)ett át hazai és nemzetközi szakmai kontrollon, addig megállapításai elfogadottnak sem tekinthetőek.
Addig is, amíg a genetikai összehasonlító vizsgálatok megnyugtató módon, szakmailag elfogadható eredménnyel le nem zárulnak, ismételten hangsúlyozni kell, hogy a genetikai és a nyelvi rokonság két különböző, egymásból nem szükségszerűen következő valóság. (Hajlamosak erről megfeledkezni finnugor etnikai rokonságunk harcos honi és külföldi tagadói is, akik egyazon lendülettel söprik félre a magyar nyelv(!) finnugor mivoltát is, de erről talán majd más alkalommal bővebben...)
(folyt. köv.)
Az utolsó 100 komment: