Keletkutatás, orientalisztikai témájú írások. Nyelvészet, irodalom, néprajz, antropológia, szociológia, történettudomány, filozófia, filológia, kultúra, film, művészet.

Akciós repjegyek

Linkblog

Utolsó kommentek

azsiaport hírek

Nincs megjeleníthető elem

Sicut oves in medio luporum (Mt 10,16) VII.

2012.08.28. 23:45 | aáb

Emellett nem szabad alábecsülni a vallás megbéklyózó szerepét sem. Az iszlám határozottan harcolt a nyugati betörés és beavatkozás ellen, ugyanakkor visszautasította a nyugati demokráciát és tudományt, a lámaizmus szintén gyengítette a mongol nép vad, vágtató karakterét. A kereszténységet viszont a vadabb karakterű nyugati népek változtatták a római katolikus egyház autokratikus romlottságának ellenálló, a kapitalizmus számára előnyt és nem hátrányt hozó protestantizmussá.

A nemzeti lét határozza meg a nemzeti karaktert, keményebb nemzeti lét keményebb nemzeti karaktert; a bátor nemzeti karakter vissza is hathat a nemzeti létre, aktív és elszánt módon saját nemzete érdekében hozhat létre bátrabb és fejlettebb nemzeti létet, ezáltal erősítve a nemzeti karaktert. Az erősek királyok, az erőseket is megelőzők pedig trónkövetelők lesznek.

A modern Oroszország növekedése is ilyen. Nagy Péter a mezőgazdaságon alapuló, még Kínánál is elmaradottabb, jobbágyrendszerben élő Oroszországot változtatta Európa egyik nagyhatalmává. Ezt az tette lehetővé, hogy farkashoz hasonlatos karakterrel, drasztikusan sújtott le és semmisítette meg a konzervatív, elmaradott nemesi és jobbágyi rendszert, merészen tanult a nyugattól, vakmerően tört a tenger felé. Inkognitóban vizsgálódó magánlátogatásokat tett Nyugat-Európában, szakállát leborotválta, nyugati öltözéket, parókát öltött, tengeri flottát alapított, tüzérséget képeztetett ki, az egyházi bronzharangokat széttörette, és azokból öntetett ágyúkat, hatalmát kihasználva még az orosz fővárost is átköltöztette a mezőgazdasági területekről a tengerpartra, megalapítva a nagyhatalmak és a tenger felé forduló Szentpétervárt. Az ilyenfajta lelkesedés és bátorság rendkívül megrázó példa számomra. A kulturális forradalom előtt a „Nagy Péter cár” és az „Usakov admirális” című filmeket legalább ötször-hatszor megnéztem. Miután a pusztára kerültem, magában a pusztai farkasban találtam meg Nagy Péter karakterének eredetét. A hatalmas orosz füves pusztákon élő orosz nép szintén a füves pusztákon termett, mezőgazdasága egyáltalán nem volt fejlett, ráadásul az oroszok még ki voltak téve a mongol Aranyhorda uralmának és vérátömlesztésének is. Ha nem lett volna a puszta és a pusztai farkas, akkor a hatalmas reformer – Nagy Péter – sem lehetett volna.

Ez a két, Kínánál eredetileg jóval elmaradottabb szomszédos ország bátor, farkastermészetű karaktere miatt túltett rajta, és rátelepedett.

- Te szíveden viseled az ország és a nép sorsát.- mondta Yang Ke. Hosszasan vizsgálódtál és kutattál a helyszínen, kidolgoztál egy ilyen történetelméleti összefoglalást, végül is mi az a cél, amit el szeretnél érni? Nagyon szeretném megtudni a végkövetkeztetésedet.

- Közel harminc éven át vizsgálódtam és kutattam, - szólt Chen Zhen, - a fő célom végül is az volt, hogy megkeressem Kína elmaradottságának okát, és a kivezető utat. Most, hogy megvan Kína több mint ötezer éves betegségének ezen oka, már lehet rá orvosságot írni, és kézbe lehet venni a nemzet sorsát.

Először is, ha meg akarjuk változtatni Kína elmaradott, megvert jellegét, akkor gazdaságpolitika tekintetében Kína nemzeti létét gyorsan versenyközpontú nemzeti létté kell változtatni, bátor és törekvő, örökké elégedetlen nemzeti karaktert kell gyorsan kinevelni. Ez az az alap, amely meghatározza a kínai nép sorsát.

A következő az, hogy a nemzeti karakter tekintetében ragaszkodni kell a „modern kultúrfarkas” útjához. Megfelelő mértékben kell felszabadítani és tökéletesen megzabolázni az emberi természetben lévő farkastermészetet, ez egy globális és nagyon nehezen járható út. A farkastermészet telve van vad és bátor életerővel és energiával, ugyanakkor szintén telített féktelen mohósággal, rabló [természettel] és pusztítóerővel. Az emberi természetben lévő farkastermészet különösen hasonlít a termonukleáris reakcióra, energiája hatalmas, rombolóereje úgyszintén, helyesen irányítva az emberiség hasznára lehet, rosszul irányítva viszont elpusztíthatja a Földet. A világon alig van nemzet vagy ország, amely képes ezt megfelelően felszabadítani és biztonságosan megzabolázni. Azok az országok, amelyek eljutottak eddig a pontig, mind a nagyhatalmak sorába léptek. Ennek az útnak a nehézségi foka rendkívül magas, még ha modern nagyhatalom[ról van] is [szó] , ha nem jól bánik vele, a hajója könnyen visszafordulhat. Mint ahogy a II. világháborúban a németek, olaszok és japánok sem tudták megzabolázni nemzeteik farkastermészetét, ennek pedig a fasizmus kirobbanása lett az eredménye, hatalmas katasztrófát zúdítva saját országaik és a világ népeire.

A kínai „kulturális forradalom” szintén nagy problémát okozott. A történelem során, különösen pedig az újkori Kína történetében a nemzeti karakter túlságosan gyenge, „farkastermészetben” szűkölködő, a nyugati nagyhatalmak által félgyarmati sorba taszított és megalázott volt. A kínai népet mélyen felbőszítette a magasztos gondolkodású idealisták által magukkal hozott nyugati, bátor és törekvő farkastermészet lelkület, majd az apránként behozott, vad versenyen alapuló nyugati ipar, a „konfucianizmus”-ellenesség erősödése, és a régóta elnyomott „farkastermészet” teljes erővel történő felszabadítása. A Yan és a Sárga császár nomád vérvonala és a nomádok sokszori vérátömlesztése végül megtették hatásukat, a kínai nép karaktere lassacskán bátrabbá vált. Százévnyi küzdelemben elűzték a nagyhatalmakat, elnyerték a nemzeti függetlenséget, és még a koreai háborút is megnyerték. Mégis, a kulturális forradalom idején, mivel a politikának szüksége volt a farkastermészet mesterséges felszabadítására és felszítására, letaszították az összes „rossz elemet”, az államelnököt, a tábornokokat, az üzleti elitet, az értelmiségi és tudományos elitet. A farkastermészetű „vörös gárda” megfertőzte az egész országot, verték a tanárokat, iskolaigazgatókat, könyveket égettek, lerombolták a kulturális emlékeket, elkobozták a családi tulajdont, gyilkoltak, gyújtogattak, rárontottak a nagykövetségekre, anarchia dúlt, egy másik extremitás felé haladva Kínát a történelemben előzmény nélküli katasztrófa felé sodorták.

Az emberiség teljes története és Kína történetének e szakaszai mélyrehatóan igazolják az emberi természetben lakozó farkastermészet felszabadításának és megzabolázásának nehézségi fokát. Mint ahogy a konfucianizmus és a feudális önkényuralom teljesen elgyengítette és elnyomta a nemzeti karakterben meglévő farkastermészetet, aminek eredményeképpen a nemzeti karakter birkatermészetűvé, elmaradottá, sebezhetővé vált, zsákutcába került; ugyanúgy a fasizmus is őrült módjára szabadította és tüzelte fel a farkastermészetet, földi pokollá változtatva a világot, ez pedig szintén zsákutcához vezetett. Csak ha a megfelelő mértékben szabadítjuk fel a farkastermészetet, és a farkastermészetet egyedül uralni és megzabolázni képes, valódi demokratikus rendszert és jogrendszert alkalmazunk, valamint elvetjük a bólogatójános áldemokráciát, csak ez jelentheti Kína számára a kiutat. Egyedül a valódi demokratikus rendszer és jogrendszer képes felszabadítani és kontroll alatt tartani a farkastermészet „termonukleáris reakciójának” modern reaktorát. Ahhoz pedig, hogy valódi demokráciát hozzunk létre, végre kell hajtani, és be kell fejezni a nemzeti karakter átalakításának alapozását, e nélkül a nemzeti karakterbeli alap nélkül, még ha a nemzet építménye nagynak készül is, akkor is csak egy veszélyes építmény lesz, s ha összeomlik, akkor éppen a demokrácia presztízsét rombolja le, és a demokrácia romjain kialakulhat egy sokkal despotikusabb rezsim. Ha nincs erős, a nemzeti karaktert átalakító alapzat, akkor a demokrácia örökre csak egy kisebbség elrugaszkodott vágya lesz Kínában. A földműves karakter átalakításához szükség van egy „ridegtartásos” átmeneti időszakra. Viszont a nemzeti karakter átalakításának és a demokrácia előtérbe helyezésének folyamata sem lehet túl lassú, különben a nemzeti karakter gyengülésének régi betegségei a romlottságot, alacsony hatékonyságot, a népességszám túlzott növekedését és a rossz ökológiai környezetet elterjesztik a nemzet egész testében, és késleltetik a kúra és a gyógyulás drága idejét.

Yang Ke bólintott és azt mondta: Így igaz. A nyugati népek karaktere túl vad, az autokratikus kormányzat nehezen nyomja el a népet. Nyugaton a kínaihoz hasonló központosított irányítást nehezen lehet megvalósítani, és ha létre is jön, akkor sem tartós. Tehát az összes nép végül is a demokráciát veszi át. A keleti birka legjobban a szabadságtól és függetlenségtől retteg, amint nincsen a „xuzhou-i [=kínai, ford.] nyájnak” pásztora, a birkát megeheti a farkas. Az elpuhult földműves népek mind hajlandók az önkényuralmat választani, a földműves embernyájak a központosított államhatalmi rendszert tápláló szülők. Úgy tűnik, ha a kínai nép nemzeti léte és nemzeti karaktere nem változik, Kína központosított államhatalmi rendszere soha nem ér véget.

Chen Zhen így szólt: A farkastermészettel gyengén álló nemzetek soha nem fognak küzdeni a demokráciáért és élni vele. A demokrácia valójában a bátor nemzetek uralkodóik ellen tanúsított ellenállásának és alkuinak eredménye.

Chen Zhen folytatta: „A folyók és a hegyek változnak, az alaptermészetünk viszont nehezen változik”. Ha nem reformáljuk meg a nemzeti létet, akkor az alaptermészet nemhogy „nehezen változik”, de „makacsul változatlan marad”. Hazánk jelenlegi reformja valójában a nemzeti lét reformja, a mostani reformhelyzetet már nem lehet visszafordítani. A karakter szemszögéből megvilágítva, mivel a „Yan és a Sárga [császár] farkasát”, a „Qin és Han [dinasztiák] farkasát” és a „Sui és Tang [dinasztiák] farkasát” a földműves lét mindig átváltoztatta „kínai birkává”. Így az újfajta, versengő karakterű nemzeti lét megalapítása és a növekedés nyomán, az elmaradott és elnyomott „kínai birka” képes bátor és törekvő „modern kínai kultúrfarkassá”, a Yan és a Sárga császár valódi leszármazottaivá válni, valamint a magasabb szintű, szabad, demokratikus, „globális kultúremberré” fejlődni.

Mivel azonban a világon Kína mezőgazdasági vidéke a legkiterjedtebb, földműves történelme a leghosszabb, földműves népessége a legnagyobb, földműves tudata a legmélyebb, és a városiasodott terület nagyon vékony, ezért ha a nemzeti karakter terén a „kínai birkát” „kultúrfarkassá” akarjuk változtatni, hosszú és keserves, ráadásul kegyetlen kiválasztódási időszakon kell átesni. Hogy hogyan lehet kultúráltabb módon kezelni, gondoskodni, és fölnevelni a karakterükben elpuhult tömegeket és megváltoztatni gyenge karakterüket, az Kína számára nehezen megválaszolható, hatalmas társadalmi kérdést fog jelenteni. Ráadásul, a későbbi kormányzati rendszerek az előttük tornyosuló feladatokat a nemzeti karakter gyengesége miatt sokáig nem fogják tudni véghezvinni. Márpedig ezeket a nehéz problémákat az erős, bátor, kemény farkaslelkületre támaszkodva kell megoldani.

Ezek a végső következtetéseim.

Az Ölön-i puszta mélyen belemerült a határtalan éjszaka színeibe, a távolban a nomádok szállásainak villanylámpái bocsátottak ki halvány fényeket. Yang Ke még szerette volna folytatni a kérdezősködést, Chen Zhen rácsapott a kormányra, és azt mondta: Vissza kell mennünk, különben Batu kocsival fog a keresésünkre indulni. Ha még lenne kérdésed, azt még úton Pekingig megbeszélhetjük, nekem is sok mondandóm van még számodra.

Yang Ke azt felelte: A farkastotem és a nomád lelkület valóban a kínai kultúra sarkalatos kérdései, ha aktivizálódnak, az egész testet mozgásba hozzák. Tényleg jó sok kérdésem van még.

Mindketten kiszálltak a kocsiból, hogy a sötét farkasodú hegyoldalának búcsút intsenek, és sokáig csak álltak, nem tudtak elindulni. Chen Zhen gyengéden szólt a farkashegy felé: Kisfarkas, visszamegyek Pekingbe, de jövök még majd ide meglátogatni téged……

Yang Ke azt mondta: A kisfarkas odúja előtt egy emlékművet kellene állítanunk, legjobb lenne egy farkastotem-oszlop.

Chen Zhen sóhajtott: Azt én is szeretném, de nem merem. A pusztán most már mindenütt földműves vidékekről érkezett idegenek vannak, ha meglátnák a farkasnak állított sztélét, apró darabokra törnék, de még az is lehet, hogy ezt a drága, százesztendős odút bedöntenék és betemetnék. Hagyjuk csak a kisfarkas odúját, hadd rejtőzködjön itt békességben.

Chen Zhen folytatta: Jobb szeretném a farkastotem lelkületének totemoszlopát honfitársaink szívében felállítani. A farkastotem eredetileg a kínai nép totemei közül volt az egyik legfontosabb, pozícióját tekintve alig alacsonyabb a sárkánytotemtől. Mégis úgy vélem, a kérdés nem ennyire egyszerű, a régészet új felfedezései és a saját kutatásaim alapján igen valószínű, hogy a korai farkas- és sárkánytotem ugyanaz a totem, és a későbbi sárkánytotem egyszerűen nem más, mint a farkastotem egy alakváltozata.

Yang Ke megdöbbent egy kicsit, gyorsan azt mondta: Ez a felfedezés a kínai nemzeti karakter megváltoztatása szempontjából túlságosan fontos, először magyarázd el végig, csak azután induljunk el!

Chen Zhen egy szuszra elmondta: A sárkány képe valójában már ötezer évvel ezelőtt megjelent. 1971-ben a belső-mongóliai Sanxing tala-ban előkerült a föld alól egy jádesárkány, az első ismert kínai sárkány, mely az újkőkori hongshan kultúrához tartozott. Akkoriban a kínaiak ősei még nem váltak földművesekké, még vadászok, gyűjtögetők, nomádok vagy félig földműves-félig nomád állapotban voltak. A sárkánytotem legkorábban a kínaiak eredeti ősnépének toteme volt, és csak később fejlődött a földműves nép totemévé. Alaposan szemügyrevettem és megvizsgáltam a Weng Niute Sanxing talai jádesárkányát, és megdöbbenésemre az a kezdetleges jádesárkány egyáltalán nem a később a kínaiak számára jól ismert sárkány, hanem farkasfejű, sárkánytestű formájú sárkány, a jádesárkány testén nincsenek pikkelyek, karmai sincsenek, a fejrésze és a nyaka teljesen farkasfej és nyak. Egyszerűen olyan, mintha farkas fejéről és nyakáról mintázták volna: hosszúkás arc, hosszúkás orr, hosszúkás ajkak, hosszúkás, felfelé hajló szájszeglet. Különösen a szeme teljesen farkasszem, egy az egyben olyan, mint a mi kisfarkasunké, kerek, szomorú szem, szeme sarka szomorúságában megnyúlt, beesett, a farkasnak e jellegzetes vonása az újkőkori, ősök művészi technikával kihangsúlyozva tökéletesen életszerű. Ha ez még nem volna elég, a farkas nyakán lévő farkassörényt is pontosan kifaragták, a fej, nyak, fejtetőn át elöl-hátul hosszan leomló farkassörény büszkén leng, rendkívül méltóságteljes és gyönyörű. A büszkén lengedező farkassörény egyben a vad mongol pusztai farkas ismertetőjegye is. Túlságosan is jól ismerem a farkast, fel tudom idézni a képét, ha az ősünk nem figyelte volna meg hosszú időn át aprólékosan a farkast, akkor bizonyára nem lett volna képes kifaragni egy ilyen életszerű művészi farkasábrázolást.

Ez a jádesárkány valójában jádefarkas, különösen a feje farkasfej. Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy ennek a jádesárkánynak a feje disznófej. Én mégis azt gondolom, ha a nomádok karakterét vesszük figyelembe, sem a házi sertés, sem a vaddisznó nem válhatott az északi nomádok által tisztelt totemmé, mert Kína északnyugati és északi nomád népei bizonyára nem tisztelnének olyan állatot, melyet maguk szelídítettek vagy szelídíthettek volna meg. Csak aki nem érti a kínai nomádok nemzeti karakterét, az gondolhatja, hogy Kína északi nomádjai háziállatot tisztelnek; alakilag nézve a disznó szeme nem szomorú, íves szájának nyílása sem teljesen elöl van, az egész disznófej sem hosszúkás alakú. Ráadásul a testalkatát tekintve rövid és kövér, csak rövid kis farokkal rendelkező disznó, függetlenül attól, hogy szelíd-e vagy vad, ha hosszúkás sárkánnyá akarjuk változtatni, az eléggé erőltetett, viszont a hosszúkás farkastesthez hozzátenni a farkas bozontos farkát és így létrehozni a sárkánytestet, az már lehetséges. Gondold csak el, egy hosszúkás farkasbőr hengerre rátéve egy hosszú farkasfarok, az egész fölakasztva egy magas nyírfaoszlop csúcsára, és amikor a szél meglengeti, ugye hogy úgy néz ki, mintha farkasfeje és sárkányteste lenne. Arra tippelek, igen valószínű, hogy Kína repülő sárkánya a kínai pusztai ősök elképzelte pusztai farkasszellem égbe emelkedése utáni repülő farkas alakja, amely a farkas alakjának magasztosulása és megdicsőülése. Abban az évben, ahogy láttam a kisfarkast az égbe emelkedni, valóban úgy éreztem, hogy a kisfarkas nemcsak hogy úgy néz ki, mint egy repülő farkas, hanem mint egy az eget hasító sárkány, csak éppen akkoriban nem követtem ezt az érzést, és nem ástam le a mélyére.

Később, miután visszamentem Pekingbe, megláttam annak a jádesárkánynak a képét, és akkor nagyon izgalomba jöttem, olyan volt, mintha a kisfarkast láttam volna meg. Az egykori kezdetleges feltételek között jádéból szépen kifaragni egy olyan finom, farkasfejű és sárkánytestű jádeeszközt, ebből következtetni lehet, hogy őseink milyen mértékben ismerték és tisztelték a farkast. Ráadásul a „jádesárkány” előkerülési helye szintén Belső-Mongóliában volt, a mongol pusztai farkas szülőföldjén, ahol a legtöbb vad és hatalmas farkas van Kína földjén, azon a helyen, ahol később folyamatosan számtalan, a farkastotemet tisztelő nomád nép élt, és ahol a legtöbb a „repülő farkas”-ról szóló legenda. Ez vezetett engem arra, hogy magától értetődő módon kapcsoljam össze a farkastotemet és a sárkánytotemet, és elkezdjem kutatni a kettejük közötti viszonyt.

Kutatásaim alapján úgy gondolom, a farkas- és a sárkánytotem legalább az alábbi hét jegyben osztozik egymással:

Először: A legkorábbi farkas- és sárkánytotem egyaránt a belső-mongóliai füves pusztán vagy a mongol füves pusztához közeli területeken jelent meg. Ez a hely egyszerűen a legtöbb vad mongol pusztai farkasnak a világon legnagyobb szülőföldje, ráadásul a pusztai farkas földije a nomád népeknek, ember és farkas öldöklő küzdelmet folytat, kölcsönösen függnek a másiktól, és együtt élnek ezen a széles pusztán. Ezért a farkas lelkülete és karaktere nagy hatással volt a pusztai emberekre, nem úgy, mint az északi sarkkör és az orosz erdei farkasok emberektől távoli farkasai, amelyek vadon élő állatok elejtésével tartják fönn magukat, az emberekre tett hatásuk csekély, így ott nehezen is alakulhatna ki a farkastotem tisztelete.

Másodszor: A kezdetleges farkas- és sárkánytotem fej- és nyakrésze egyforma, akárcsak hosszú, hengeres alakú testük. A belső-mongóliai Sanxing Tala kezdetleges jádesárkánya farkasfejű és sárkánytestű, és a neolit kori kezdetleges farkas- és sárkánytotem fej- és nyakrész[ével] és test[ével] teljesen azonos, nincsenek rajta pikkelyek. Ez világossá teszi, hogy a sárkánytotem nem halból vagy kígyóból alakult ki. Abban az időben nagyon valószínű, hogy a farkastotem maga volt a sárkánytotem, és fordítva, a két totem még nem vált külön, és mindkettő otthona a füves puszta volt.

Harmadszor: a farkastotem és a sárkánytotem teste hullámzóan ívelő pózban repül. Függetlenül attól, hogy a mongol pusztákról vagy Kína nagy területeiről van szó, ennek a két népnek a totemei a legendákban mind repülő totemek. A pusztán a farkastotem felszállhat az égig, az emberek lelkét felvive a Tengrihez, a kínai sárkánytotem pedig képes az eget hasítani, irányítani szelet és esőt. A világ és Kína más népeinek totemei viszont egyáltalán nem tudnak repülni, például a medvét, tigrist, marhát, majmot stb. tisztelő népek totemei. Kína hatalmas területének pusztai népei és a kínai földműves nép totemei rendelkeznek a repülés képességének specialitásával, és ez egyáltalán nem véletlen egybeesés.

Még inkább egyforma a farkastotem és sárkánytotem repülési póza, a farkas a pusztán hullámzóan vágtat, a magas nyárfapózna csúcsára tűzött, a szél által lengetett, farkasbőrből készült henger is hullámzik, testük ívelten „repül”; a kínai sárkány a különböző régi falfestményeken és faragványokon behajlított véknyú, és hullámzóan „repül”. Ez a repülési póz a farkastotem vágtatásával és „repülésével” azonos, de a vízben élő halak, kígyók és krokodilok valamint a szárazföldi kígyók és pitonok siklómozgása teljesen különböző. A halak, kígyók, pitonok és krokodilok mind a testük és farkuk jobb-bal irányú kígyózásával haladnak előre. Az egyik mozgás a „fel-le ívelő”, a másik a „jobbra-balra kígyózó”, ez a két különböző mozgás és póz világosan mutatja, hogy a farkas a halaknál, kígyóknál, pitonoknál és krokodiloknál magasabb rendű élőlény, a sárkány nem ezekből az alacsonyabb rendű, tojással szaporodó halakból, kígyókból, pitonokból és krokodilokból fejlődött ki, hanem a pusztai szárazföldi emlősállatból, a farkasból. Mégis sok kínai gondolja, hogy a sárkánytotem a vízben élő halakból és kígyókból jött létre, manapság még olyan is van, aki úgy hiszi, hogy a sárkány archetípusa a krokodil. Ezek az álláspontok nem veszik észre a sárkány és a halak, kígyók, pitonok és krokodilok osztályai beli lényegi különbséget, nem veszik észre a „fel-le ívelő” és a „jobbra-balra kígyózó” mozgás alapvető különbségét. Ennek eredményeképpen a farkastotem lelkületének eredeti arculatát is egyre sűrűbb homály fedi.

Negyedszer: bár a farkastotem és sárkánytotem egyaránt tud repülni, nincsenek szárnyaik. A kínaiak legendáiban szerepel „repülő tigris”, „repülő ló” stb. mitológiai alak, más népeknél is van „tollas kígyó” stb. tomemalak, de azoknak a repülni képes állatoknak szárnyuk is van, az ötvenes évek Repülő Ló márkájú cigarettájának dobozán ott volt a hosszú, hatalmas szárnyú repülő lóalak. Akkor a sárkánytotemnek miért nincsen szárnya? Szerintem azért, mivel a farkastotemnek nincs szárnya, tehát a farkastotemből létrejött sárkánytotemnek sincs. És a farkastotemnek azért nincs szárnya, mert a pusztai őslakók azt hitték, a csodálatos, hatalmas csodatévő farkas képes repülni, még szárnyra sincs szüksége hozzá.

Ötödször: a farkastotem és a sárkánytotem Kína két népének legmagasabb fokú tiszteletével, az égtisztelettel van közeli kapcsolatban. A pusztai népek úgy hiszik, hogy a farkast a Tengri küldte a pusztára, hogy megvédje azt, és a Tengrit tisztelő emberek szellemét pedig képes fölvinni a Tengrihez; Kínában viszont a földműves népek abban hittek, hogy a sárkány az ég megtestesülése, és a császár a „valódi sárkány ég fia”, szent és sérthetetlen. Mivel a hanok égtiszteletét a nomád népek hozták magukkal a nomád területekről Kína földműves vidékeire, így egyúttal a farkastotemet is magukkal hozták.

Hatodszor: a farkastotem és a sárkánytotem egyaránt vad és félelmetes ragadozó állatalakok. A világ különböző népeinek totemei között akad vad ragadozó és szelíd növényevő is, sok nép a szarvasmarhát tette meg toteméül. A kínai nép vajon miért az ennyire vad és ádáz sárkányt választotta totemének? Azért, mert a kínaiak egykori ősei még vadászó, gyűjtögető nomád törzsi népek voltak, nem pedig szelíd és derék, jóravaló földművesek, márpedig Kína nomád népeinek nagy része a farkast tette meg totemnek. Mivel a farkas alakja vad és félelmetes, a belőle kialakult sárkánytotem sárkányalakja szintén szokatlanul félelmetes lett.

Hetedszer: sem a farkas, sem a sárkány nem domesztikálható. A világon sok nép toteme háziasítható állat, sőt, [van ahol] még a háziállatot választják totemnek. Kína két nagy népének totemei – a farkas és a sárkány [–] viszont nem háziasíthatók. A farkas a ragadozók közül a legmakacsabb, soha be nem hódoló állat, a medve, tigris, oroszlán, sas, elefánt mind megszelídíthetők, a mongol pusztai farkas viszont nem. Mivel a farkas nem háziasítható, a farkastotemből létrejött sárkánytotem sem az. A sárkány a farkaslelkület folytatója és erősítője, nemcsak, hogy szelídíthetetlen az ember számára, de ellenkezőleg, még ő háziasítja saját alattvalóit. A farkas szelídíthetetlen lelkületét később fölhasználta, és szentesítette a konfuciánus császári hatalom uralkodó eszmeisége.

A farkastotem és a sárkánytotem fenti, kulcsfontosságú hasonlóságai alapján arra következtetek, hogy a kínai sárkánytotem nagy valószínűséggel a pusztai farkastotemből alakult ki, ugyanúgy, ahogy a kínai földműves nép is a pusztai nomád népekből jött létre. Mivel a pusztai nomád népek a pusztát mindvégig nem hagyták el, ezért a pusztai népek farkastoteme szintén egész végig nem váltott alakot, ezek a népek a régi időktől egészen máig a farkast tisztelik; a régiségben, ha egy nomád nép maga mögött hagyta a pusztát, behatolt a kínai földműves vidékekre, akkor magával hozta a Tengri és a farkastotem tiszteletét a kínai földművesek életébe. Mivel a régi időkben mindenki, függetlenül attól, hogy földműves volt-e vagy állattartó, ki volt téve a természetnek, ezért a földműves területekre érkező égkultusz szintén fennmaradt. Miután azonban a nomád törzsek földműves népekké váltak, karakterük fokozatosan elgyengült, lassacskán félni és gyűlölni kezdték a farkast, a pusztáról magukkal hozott farkastotem-tisztelet már nem felelt meg a földműves életmódnak és lelkületnek, így a földműves életmód az eredeti farkastotemet lassacskán megváltoztatta, mégpedig az eget szántó és esőt vető sárkánytotem alakra.

fuxi.jpg

Fuxi vászonfestmény

Az ősi időkben Kelet-Ázsia pusztáin biztos, hogy voltak farkastotemet tisztelő nomád népek; a legenda szerint Fu Xi 伏羲 korának toteme „emberfejű, kígyótestű” volt, akárcsak maga, Fu Xi szellem. Később, a törzsek összeolvadásával a kínaiak ősei valószínűleg a farkastotemet és az „emberfejű, kígyótestű” totemet tekintették elsőrendűnek, magukba szívták a nomád törzsek és a bennszülött földműves népek totemalakjainak bizonyos részeit, pikkelyeket, saskarmokat és szarvat adtak hozzá, így vált a farkastotemből sárkánytotem. A sárkánytotem létrejöttének és összeolvadásának folyamatában a farkastotem alakja kulcsszerepet játszott, hiszen az „emberarcú, kígyótestű” alak és a későbbi hatalmas, bátor és félelmetes sárkányalak nagyon különbözőek. Már hogyan is lehetne az általam látott, yangshao-i régészeti ásatásokból előkerült „emberarcú, kígyótestű” porcelánfigura sárkány? Egyszerűen olyan, mint egy gekkó, vagy mint egy nagyfejű százlábúra hasonlító kis gyík, barátságtalan, szánalmas és taszító kinézetű, semmiképpen sem ízléses és isteni [jellegű]. Nem olyan, mint a kígyó testéhez adott farkasfej, a „farkasfejű, kígyótestű” [alakban] alapvetően megvannak a sárkánynak a művészet[ből ismert] hatalmas és bátor alapvonásai. Az, hogy a későbbiekben a kínai sárkányalak hatalmas, félelmetes, de mégis ízléses volt, a benne meglévő, a farkaséval azonos ragadozó alaknak és karakternek volt köszönhető. Az „absztrakt” sárkánynak feltétlenül lehetett konkrét alapja, márpedig a kínai népek között a történelem során legtartósabb, legkonkrétabb vad totem csak a farkastotem volt. Ezért, ha nem lett volna a farkastotem alak-, karakter- és lelkületbeli részvállalása, a kínai sárkány nem alakulhatott volna sárkánnyá, legfeljebb kínai féreggé.

Chen Zhen előreengedte Yang Ke-t, hogy beszálljon a kocsiba, aztán ő is beszállt, és felkapcsolta odabent a lámpát, ránézett az órájára, majd a cédulákra, és megszólalt: van még egy kérdés, amelyet érdemes kutatni, a kínai legendákban szereplő titokzatos taotie 饕餮 állat. Azt hiszem, nagyon is lehetséges, hogy a taotie is a farkasból alakult ki, majd a taotie-ből jött létre a sárkány. A „Cihai szótár” szerint a taotie „legendákban szereplő falánk szörnyeteg. Sok ókori bronzedényre és áldozati eszközre vésték rá a fejét dekorációként.” A Lushi chunqiu [politikaelméleti mű a Hadakozó Fejedelemségek korából, ford.] ismertetése szerint: „a Zhou kori edényeken ábrázolt taotie-nek van feje, de nincs teste”. A Cihai a tao 饕 írásjegyet így magyarázza: a tao „mohót jelent, a ’[Xin]Han shu Li Yue Zhi’-ben a ’a tan 貪 mohóság és a tao közel ugyanazok’, a Yan shi guzhu szerint pedig ’a mohóságot tao-nak is mondják.’, elsősorban mohó étvágyat jelöl.”.

taotie.jpgbronzkori taotie ábrázolás (forrás: http://traditions.cultural-china.com/en/212Traditions1323.html)

A fenti néhány mondat közül három dologra kell odafigyelni:

1. A taotie egyfajta „szörny”, és nem hal, kígyó, piton vagy krokodil, sem a halak sem a csúszómászók közé nem tartozik. A Cihai még a Shang és Zhou kori edényeken lévő taotie-t is megemlíti. Elég egy kicsit megnézned, és észreveszed, hogy az a szörnyű vadállat mire hasonlít: nagyon hasonlít a farkas képére, ugyanúgy kerek és szomorú a szeme, és mérhetetlenül kegyetlen.

2. A taotie mohó étvágyú. Ez a jellegzetesség világosan a farkas sajátosságait mutatja. A „rendkívüli étvágy” a pusztai farkas egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, mi ketten neveltünk farkast, jól ismerjük ezt a tulajdonságát, rengeteg példát tudunk fölhozni a farkas étvágyára. Nincs a földön a farkasnál mohóbb étvágyú állat. Aki nem hiszi, kérdezze meg az idős pásztorokat, hogy melyik a világon a legmohóbb étvágyú vad. A válasz minden bizonnyal a farkas lesz. Az emberek által ismert „mohóság” nem más, mint a farkastermészetre vonatkozó névmás. Dong Zhongshu azt állítja, hogy a Qin kori „mohó farkas ideál” is a mohóságot és a farkast rendelte egymás mellé. A kínaiak, ha mohó éhséget akarnak jellemezni, akkor a „zabál, mint a farkas, nyel, mint a tigris” kifejezést használják, méghozzá úgy, hogy a farkast teszik előre a sorban, [mert] a farkas mohóbb a tigrisnél. Ha kapzsiságot akarnak jellemezni, akkor pedig azt mondják: „vad a szíve, mint a farkaskölyöknek”, nem pedig azt, hogy „vad a szíve, mint a tigriskölyöknek”.

Mivel a taotie rendelkezik mind a „szörnyszerű”, mind a „mohó étvágyú” tulajdonságokkal, ráadásul a taotie ismertetőjegyei szintén a farkasra hasonlítanak, ezért nagyon is lehetséges, hogy a legendákban szereplő taotie nem más, mint a farkas vagy egy, a farkasból kialakult [mitikus] szörny.

3. Az, hogy a taotie a Shang és Zhou kor fontos, edényeket díszítő motívumává vált, maga után von egy sor kérdést. A bronzedény a kínai nép fontos állami kelléke volt a bronzkorban. A Zhou korban az „egy szó, kilenc edény” mondásban szereplő edény a legmagasabb királyi hatalmat jelképező spirituális és szertartási eszköz volt, valamint az égnek és az ősöknek bemutatandó áldozat eszköze, a kínai nép lelkében a bronzedény a „totemoszlop” helyét töltötte be. Ezért, csak akkor emelkedhet jogosan ilyen magas tiszteleti státuszba, ha a nemzeti totemek közé tarozik, és csak akkor vésik és öntik a a bronzedényhez fogható jelentős eszközökre. Ez a jelenség szintén felvet két kérdést: az első: lehetséges, hogy a Shang és Zhou korban a kínai nép még farkastotemet vagy legalábbis egy ragadozóállat-totemet tisztelt, lehetséges, hogy a Yan és a Sárga császár ősi totemimádó szokásai még léteztek, és a Zhou kori kínai népre mélyebb hatással volt a farkastotem, mivel a Zhou a xirong-októl származott, és a xirongok nagy része farkastotemet tisztelő nomád volt. Másodszor, elképzelhető, hogy akkoriban a „sárkány” még nem volt általánosan elfogadott, igazából még nem vált a kínai nép nemzeti totemévé, különben a királyi hatalmat szimbolizáló edényeken bizonyára a sárkány lett volna a fő motívum. Ráadásul, az akkori Zhou császárok még szintén nem sárkányos trónuson ültek, hanem Yan és a Sárga császár nomád szokásait követve a földön.

A Zhou kori edényeken található fő díszítő motívumok a taotie és a felhők, a taotie szerepel a középpontban, és a felhőmotívumok veszik körbe. A taotie, ez a mitikus szörny jól láthatólag az égben van, a felhők közül dugja ki a fejét, onnan szemléli az emberi világot. Teste a felhők között rejtőzik, nem tudni, kígyó- vagy sárkánytestű-e, de ha a feje mögött sárkánytestben folytatódna, akkor nem sokban különbözne a későbbi átlagos sárkánytól. Ezért azt gondolom, a sárkány- és a farkastotem között lehetett egy átmeneti taotie-totem szakasz. A taotie-nek egyaránt megvolt a farkastermészete és a későbbi sárkányra jellemző félelmetes kinézete.

Régebben sehogy sem értettem, hogy a bronzkori kínai nép hogyan volt képes egy ilyen mohó étvágyú taotie-t annyira tisztelni, hogy még az állami spirituális eszközök státuszába is fölemelték. Az akkori kínaiak csak nem lehettek olyan mohók, hogy pont egy ilyen nagy étvágyú szörnyet tiszteljenek! Hiszen a taotie mohó étkezési szokásai nem mondhatók éppenséggel szentségesnek. Később, amikor rájöttem, hogy elképzelhető, hogy a taotie a farkastotem alakváltozata, azonnal megértettem. A mohóság a farkasnak csak az egyik jellemzője, amely a farkaslelkület és karakter jellegzetessége. A Shang és Zhou kori kínaiak taotie szörny iránti tisztelete a nomád ősök farkastotem tiszteletének továbbadása, a farkas, bár mohó, de a korai kínaiak alapvetően a vad, célratörő, tántoríthatatlan harci kedvű, a harcban való elesést a betegségben meghalásnál nagyobbra tartó lelkületéért tisztelték. Ezt az okot csak akkor lehet megérteni, ha alaposan ismerjük a farkast, így később a farkast gyűlölő és attól rettegő földműves népek és a konfucianizmus nehezen értették, ezért nem is volt módjuk hihető magyarázatot adniuk az emberek számára. Még később, amikor a földművesek már egyre jobban irányítói pozícióba kerültek, a mohó szörnyet, a taotie-t gyorsan eltávolították az állami spirituális eszközökről, sárkánnyá formálták, és átadták helyét a sárkánynak.

A történelem során a farkaslelkület számtalan nomád népet hódított meg, és számtalan nomád nép tisztelte intenzíven a farkastotemet is. Miért volt, hogy a Központi Síkságra vagy Kínába települő nomád népek uralkodói a későbbiekben is szívesen viselték a kínai sárkányos köntöst, ültek a sárkányos trónra, talán azért, mert a sárkánytotemben meglátták saját népük farkastotemének alakváltozatát vagy annak körvonalait, a sárkánytotem valójában a pusztai népek alakjában és arcában ugyan megváltozott, de szívében változatlan, repülő farkastoteme. Mégis, akárcsak ahogy a nomád népek megérkeztek a kínai földműves vidékekre, és nomád lelkületük hasonult a földműves tudathoz, ugyanúgy a nomád totem-lelkületüket is szükségszerűen megváltoztatta a nomád lét, a pusztát óvó farkastotem szintén átváltozott a földművesekért felelős, létfontosságú dologgá – a szelet és esőt irányító sárkánnyá, így vált a farkas sárkánnyá. Ráadásul a sárkánytotemre még sok rakódott a földműves népi nézetekből és tudatból, a sárkánytotem eredeti lelkületének lényegét teljes megjelenésében átváltoztatva, a jó, bátor és törekvő farkastotem néplelkület végül is átváltozott az uralkodói hatalmat szimbolizáló, erőszakos önkényuralmi lelkületté. A sárkánytotem Kína régi dinasztiáinak önkényuralmi, tigrisbőrbe bújtatott rókájává, az embereket ijesztgető uralkodói totemévé vált. A sárkányos köntös egyedül az uralkodóhoz tartozott, kilenc sárkánnyal, kilenc karommal. A többi, hét- illetve ötsárkányos-karmos hivatalnoki köntöst nem lehetett sárkányköntösnek nevezni, csak kígyóköntösnek. A modern társadalomba lépő kínai népnek különösen fontos, hogy megszabaduljon a nemzeti totemre utólag rakódott önkényuralmi uralkodói szennyeződéstől, és vissza kell adnia a kínai nemzet totemének eredeti arculatát – a farkastotem lelkületet.

A kínai sárkány félelmetes, vad alakján és testén belüli eredeti tartalom valószínűleg nem más, mint a tiszteletet parancsoló farkastotem lelkület és szellem. Szintén valószínű, hogy a kínai sárkány- és farkastotem elszakíthatatlan vérségi kapcsolatban vannak egymással, viszont a lelkület lényegét tekintve a kínai sárkány már teljesen elhasonult: a szabad farkasból despota sárkány vált, az egész nép lelkületének modellje diktatórikus megtestesüléssé vált; az életerős totem életre gyenge, üres héjú sárkánytánc-eszközökké, papírsárkánnyá, papírtigrissé váltak.

Csak ha eltávolítjuk a kínai sárkánytotemben lévő feudális uralkodói despotizmus lelkületét, és újra „beléoltjuk” a farkastotem szabad, bátor és törekvő lelkületét, a jövő kínai óriássárkánya csak akkor lehet képes valóban felszállni, berepülni a földet és az űrt, és még tágasabb élet- és fejlődési teret hozni létre a kínai nép és az egész emberiség számára.

A két férfi a kocsiban végzett az ebéd maradékával, de nem tudták elnyomni éhes gyomruk korgását. Yang Ke megszólalt: Igazán szeretnék taotie módjára felfalni egy egész tál [birka]combot. Chen Zhen azt mondta: Ha Galszanmá látná, hogy úgy eszünk, mint a farkasok, biztosan örülne. Yang Ke felkapcsolta a kocsi fényszóróit, és a dzsipet az északnyugati határvonal[nál lévő] mező felé vezette. Ahogy hátat fordítottak a magas lejtőnek, a távolban már látszott a világítótoronyként szakaszosan villogó lámpa, Galszanmá már biztosan régóta állt ott, kezében a zseblámpával. Chen Zhen hosszan nézte a visszapillantó-tükörben a felhős holdfény alatti békés farkashegyet, és nem tudta, mikor jön vissza ismét……

2002 tavaszán Batu és Galszanmá az Ölön pusztáról felhívták Chen Zhent, és elmondták: az Ölön-i (bulag szum) járás füves pusztájának 80%-a már elsivatagosodott, jövőre az egész szum-ban [járásban] váltani akarnak a letelepedett állattartásról a karámos marha- és birkatartásra, nagyjából úgy, ahogy nálatok falun karámban tartják a háziállatokat, minden családnak föl kell húznia néhány sor épületet……

Chen Zhen hosszú ideig nem tudott megszólalni.

Néhány nappal később az ablak előtt felemelkedett az égig érő, sárga homoksárkány, elsötétítve az eget és a napvilágot. Egész Peking a fullasztó homokszemcsék fogságába esett, a kínai császárváros zavarodott, sárga homokvárossá változott.

Chen Zhen otthagyta a számítógépet és hosszasan ácsorgott az ablak előtt, szomorúan bámult messze, észak felé. A farkasfalka már történelemmé vált, a füves puszta emlékké, a nomád kultúra a végéhez ér, még a mongol pusztai farkasnak a belső-mongol pusztán fennmaradt utolsó nyomát – annak a régi kisfarkasnak a vén odúját is be fogja temetni a sárga homok.

 

1971-1996 a terv megfogalmazódása a Belső-Mongol Ximeng Kelet-Üdzsümcsin pusztán és Pekingben.
1997 az első kézirat, Peking.
2001 a második kézirat, Peking.
2002. március 20. a harmadik kézirat a homokvihar sújtotta Pekingben.
2003 vége, a végleges kézirat, Peking.

Kínai eredetiből fordította Apatóczky Ákos Bertalan © Minden jog fenntartva
dőlt és szögletes zárójeles kiemelések a fordítótól

1 komment

Címkék: kína történelem irodalom tudomány ázsia tanulmány jiang rong keletkutatás csiang zsung apatóczky ákos bertalan farkastotem lang tuteng 狼图腾 előadás és beszélgetés a farkastotem kapcsán

A bejegyzés trackback címe:

https://csk.blog.hu/api/trackback/id/tr114738472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.


azsiaport.hu | blog.hu
süti beállítások módosítása